Könyvhét, dedikálás

Hogy tegnap ott ülhettem a 87. Ünnepi Könyvhéten és dedikálhattam az első megjelent regényemet, az tényleg felfoghatatlan volt. És sok szempontból csodának is tekinthető – ha vannak ilyen véletlenek. Hogy a könyvvel magával mennyi kört jártam (a kiadók,  újraírtam egészen), szóval annak a 4 évnek a munkáját, amiből maga az írással töltött idő kb. 7-8…

2006/2016

10 évvel ezelőtt ballagtam el. A tegnap délelőtti volt a negyedik évzáróm, amióta tanár vagyok, és mint minden évben, most is azon gondolkodtam a beszédek alatt, az enyémen mi is történt annak idején. Mintha egy húzós buli lett volna (nem volt az) – nem emlékszem semmire. Úgy pöröghetett le, hogy igazán fel sem fogtam. Vannak…

köréje gyűlnek szeliden

Tizenöt, talán tizenhat lehettem, amikor találkoztam a kedvenc József Attila versemmel. Nagyjából pont 12-13 éve. Mert akkor is költészet napja volt a gimiben, ahová jártam, és mint ilyenkor – szerintem mindenütt – szokás, tele volt aggatva a folyosók fala József Attila versekkel. Én az a fajta fura gyerek voltam, aki nem unalmában, hanem lelkesen mindet…

Firenze nem enged el

Ezen a képen Firenze egyik legforgalmasabb hídján állok, tök egyedül. Tulajdonképp nem is kellett hozzá más, mint fölkelni még hajnal előtt. (Itt megy át csurom véresen Mads Mikkelsen Hannibal Lecterként a sorozatban.) Ahogy már írtam korábban, Firenzében jártunk nászúton, még nyár végén. Rengeteg ember volt mindenütt, a látványosságokat alig tudtuk megnézni, úgyhogy fogtuk magunkat, és jó…

Hang és szöveg

A legjobb dolog, ami az ember szövegeivel történhet, hogy élni kezdenek. Életre keltik az olvasók azzal, hogy reagálnak rá, véleményezik, nem felejtik el vagy tovább gondolják. Gyurival már nagyon régóta (tíz éve?) ismerjük egymást, még Szegeden találkoztunk, együtt zenéltünk. Úgy öt éve vettük fel újra a kapcsolatot, én felköltöztem Pestre, ő hazajött Angliából. Bár a zenei…

Hosszú bejegyzés arról, hogy kevesen olvasnak hosszú szöveget.

Írtam valamelyik bejegyzésben, hogy a kölkök ma is olvasnak. Akkor ígértem, hogy írok majd erről. Különben valami ilyesmiről – is – szólt a tanári szakdolgozatom. Nagy dolgok nem jöttek ki belőle, csak arra voltam kíváncsi, mi minden determinálja, hogy lesz-e a középiskolásból olvasó, avagy sem.  Újraolvastam, amit akkor írtam, pár dolog már azóta megváltozott. Akkor…

Atlas: kütyü vagy nem kütyü?

A robotika három alaptörvényét a legtöbben ismerik: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy…

A pad alatt – közöd?

A diák a pad alatt egy védett környezetet szeretne magának létrehozni, ahol elvonulhat, nekem pedig az az egyik feladatom, hogy onnan lehetőleg visszacsábítsam a tanórára. (Mertkülönbenmileszbelőledtekölök!) A pad alatt a dolgok folyamatosan változnak, mi tíz éve olvastunk, galacsinokon leveleztünk, egyszer még sakkoztunk is. Ezek szinte eltűntek, a tanár ma már nem azért csóválja a fejét,…

Könyvek és kávé

Egy kedves barátom mondta egyszer, miután segített – az egyik – költözködésünknél, hogy a házi könyvtárhoz letelepült életforma kell. Minden bizonnyal igaza volt, de nem tudunk elképzelni olyan otthont, ahol nem a könyveink vesznek körül. Életem során ez a nyolcadik albérletem (kb. 10 év alatt), a feleségemmel eddig négyben laktunk együtt, ez annyiból érdekes, hogy…

Visz a vonat

Amióta elköltöztem otthonról, azóta. Először – négy éven át – Szegedre, most hatodik éve Budapestről. Nem csoda, ha olyan ritmust alakítottam ki, amit nehezen engedek el. 2014 decemberében határoztam el, hogy jogosítványt szerzek, mert nem állapot, hogy állandóan a menetrendhez, a többi – sokszor hangos, büdös stb. – emberhez kell alkalmazkodnunk. Egy év alatt sikerült…

Kiadás előtt

„Írónak lenni nem olyan „pályaválasztás”, mint amikor valaki eldönti, hogy orvos vagy rendőr lesz. Nem te választasz, sokkal inkább téged választanak, és miután elfogadod azt a tényt, hogy semmi másra nem vagy alkalmas, fel kell készülnöd rá, hogy hosszú, nehéz úton fogsz járni életed végéig. Hacsak nem mosolyognak rád az istenek (és jaj annak, aki…

Amikor írásról beszélek

„A regényírásban mint foglalkozásban – már legalábbis számomra – nincsen győzelem vagy vereség.” írja Murakami Haruki a Miről beszélek, amikor futásról beszélek című könyvében. Én vele ellentétben nem indulok semmilyen maratonon, örülök, ha a két-három, esetenként öt km összejön azon a heti egy-két napon, amikor ráveszem magam, vagy inkább rávesz a feleségem, hogy elmenjünk a…