Amikor írásról beszélek

Ekkor:

„A regényírásban mint foglalkozásban – már legalábbis számomra – nincsen győzelem vagy vereség.” írja Murakami Haruki a Miről beszélek, amikor futásról beszélek című könyvében. Én vele ellentétben nem indulok semmilyen maratonon, örülök, ha a két-három, esetenként öt km összejön azon a heti egy-két napon, amikor ráveszem magam, vagy inkább rávesz a feleségem, hogy elmenjünk a pályára.

20160113_134421Pedig szeretek futni. Egyben tartja, aminek éppen szüksége van rá: hol a testemet, hol a fejemet. Sokszor írok közben, de van, hogy pont az írás elől menekülök, amikor körbe-körbe futok a rekortánon. Jól esik a négyszáz méterek monotonitása, nézni magam mellett a sávot, amíg bele nem szédülök.

A munkám során – magyart és történelmet tanítok középiskolásoknak – azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy az irodalom nem játék. Hát még írónak lenni! Könnyű belecsúszni a művész kliséjébe, aki falja az életet, elveszi, amiről úgy gondolja, jár neki, és közben mind megbocsájtóan veregetjük meg a vállát az életrajzok megismerésekor, neki ezt is lehet. Lehet inni, drogozni és vég nélkül dohányozni, lehet verekedni, csalni, egymásra lőni, mindent felélni, majd kölcsönkérni és azt is elverni, lehet fiatalon meghalni.

Vajon lehet-e egészségesen? Boldog, házasságban élni, nem eltunyulni, odafigyelve étkezni (ebben azért sokat hibázom), másokkal is törődni és közben alkotni?

Kamaszként ez eszembe sem jutott volna (természetesen). Azonban ha az ember el akar bírni két hivatást, nem is lehet talán másként. Nekem nem menne. Mert hivatás tanítani, ezt mindenki tudja, de hivatás írónak lenni is. Író vagyok, még, ha az első regényem kiadása folyik is egyelőre (mennyi munka után! egyszer ezt is elmesélem majd), ha nem ismernek túl sokan, nem született rólam még kritika, nem ebből élek.

Amikor írok, tényleg nincs győzelem vagy vereség. (Egyszer ígérem, majd erről is, őszintén.) A szöveg útja már más kérdés: hogy szeretni fogják-e, vagy el sem olvassák, megjelenik-e egyáltalán? Sokan hiszik, hogy ez egy magától értetődő, könnyű folyamat, de amikor ennyire erős a mezőny (a kiváló pályatársaknak hála), ezek egyáltalán nem egyértelmű dolgok.

Minden szó a helyén van-e? Hibátlan-e a logika? Ami a fejemben nyilvánvaló, a szövegben is az? És a legfontosabb, mit ír majd a szerkesztő? (Az első öt évben az örökös körömrágás: visszaír-e egyáltalán?)

Azt ígértem a címben, hogy az írásról beszélek, és alig ejtettem róla szót. Olyan erről rendszerezetten beszélnem, mintha pelyhenként számolnám a hóvihart. Ez inkább egy bevezető a bevezető elé. Semmi több.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s