Könyvhét, dedikálás

Ekkor:

Hogy tegnap ott ülhettem a 87. Ünnepi Könyvhéten és dedikálhattam az első megjelent regényemet, az tényleg felfoghatatlan volt. És sok szempontból csodának is tekinthető – ha vannak ilyen véletlenek.

Hogy a könyvvel magával mennyi kört jártam (a kiadók,  újraírtam egészen), szóval annak a 4 évnek a munkáját, amiből maga az írással töltött idő kb. 7-8 hónap lehetett, már nagyon sokszor elmeséltem.

Amikor a könyv végre zöld utat kapott, nagyon szorítottam, hogy készen legyen minden időre. De a kiadónál profi csapattal dolgozhattam, akik mindenben korrektek és készségesek voltak, nagy alapossággal gondozták a szöveget és a borítót is.

Kézben tartani – leírhatatlan.

Érdekes volt magamat kívülről figyelni (hülye írószokás), hogy az egyetlen, amit éreztem, a határtalan megkönnyebbülés. Hogy ezt már nem veheti el senki. Készen van. Innentől az olvasóké, nem kell átírni, javítani, újraélni, benne lenni, kilincselni vele, álmatlanul forgolódni, bezárkózni vele a konyhába, a körmömet rágni miatta – semmit. Azt eddig is tudtam, hogy más élmény egy regény utolsó mondatát leírni, mint egy novelláét, de hogy mennyire más megjelentetni, várni a véleményeket, a kezébe adni esetleg valakinek, hát huhh, az egészen különbözik.

Itt jön képbe a könyvhét (is).

13414463_1370662749614257_1895555699_nPersze, joggal és őszintén írhatnám, hogy a legjobb az volt, hogy ott ülhettem a legnagyobbak között a legnagyobbak ünnepségén, de nem ez volt végül, amitől felejthetetlenné vált az ott töltött óra.

Hanem attól, hogy jöttetek. Folyamatosan, megállíthatatlanul, mert én még az utolsó percben is féltem az esőtől, hogy ott fogok ázni a könyvem mellett.

Eljött a család, karéjban vártak a diákjaim, sorra látogattak a kollégáim, a barátaim (még messzi földről is!), még régi tanítványok is előkerültek, ami mindig nagy öröm, szóval elképesztő volt.

Szerintem ennyi szeretetet szöveg okán még soha nem kaptam, és ettől többnyire bárgyún állok, amikor valaki azt mondja, letehetetlen, vagy nagyon tetszik, és mint egy félidióta nézek rá, hogy köszönöm.

Remélem, ha lesz könyvbemutató, képes leszek legalább néhány kerek egész mondatot mondani, ahogyan ilyenkor egy írónak illik.

Úgyhogy gyertek, van még. Nagyon jó kis könyv. Én írtam.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s